Thursday, September 28, 2006

A Birding World angol folyóirat augusztusi számának címlapján a törpegémes olajfestményem szerepel:
















Az eredeti képnek csak egy részletét használták föl, és meg is tükrözték, hogy a madár jobbra nézzen. Ez a keretezett eredeti (már elkelt):











A madarat a csepeli Kisduna-öbölben figyeltem meg, ez alapján készült a festmény. A kerület legjobb kis élőhelye volt ez az öböl, az, hogy ilyen publicitást kapott a képem, egyfajta tisztelgés az emléke előtt. Ugyanis "élőhelyfejlesztés" címén széttúrták az egészet, és egy teknőt csináltak belőle. Íme az eredeti állapot, amikor még rendszeres látogató, sőt némelyik évben költő faja volt a törpegém (2003 júliusában készült képek):


























Ld. még a weblapom galériájában lévő, 2005-ben készült akrilfestményt.

És a kotrás után, 2005 áprilisában:







Mivel hirtelen mélyülő medret alakítottak ki, csak nagyon keskeny nádszegély tudott fölnőni, a déli oldalon szinte semmi (itt eredetileg egy benyúló félsziget volt, egybefüggő nádassal, a madárfajok zöme ebben költött).






A tereprendezés megkoronázásaként egy ormótlan fahidat húztak keresztben az öböl bejárata fölé, hogy a szegény, megfáradt kirándulóknak ne kelljen cca. 150 métert kerülniük, hanem egyenesen folytathassák útjukat a Duna-parton.












Az utóbbi hetekben újabb munkálatok folytak, a környező bozótost kiirtották, úgyhogy tavasszal a fülemüléknek sem lesz hová visszajönni.
Itt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki e hatalmas ötletet kiagyalta, és véghezvitte.

Tuesday, September 26, 2006

Hirtelen ötlettől vezérelve lementem a Kiskunságba két napra. Úgy néz ki, hogy egy nagyobb partimadaras munka előtt állok, ezért szerettem volna több fajt is terepen megfigyelni, és rajzolni.
Vasárnap a Böddi-széken kezdtem. Néhány napja egy fiatal vándorpartfutót figyeltek itt meg (amerikai faj, elég ritka, de rendszeres látogató nálunk). Szerencsémre szinte azonnal megtaláltam. Hála néhány a csatorna mellett tanyázó pecásnak, a madarak megszokták az ember jelenlétét, így nekem is közelről sikerült figyelnem őket.
Vegyes oldal, pajzsoscankóval, gulipánnal, és a vándorpartfutóval:











Vándorpartfutó-tanulmányok:












Réti cankó (középen egy a tó fölött vadászó vándorsólyom elől rejtőzködő pózban):












Egy fotó a vándorpartfutóról:













És a helyszínről (a madarak gyakran a hozzám legközelebb eső vízparti részre jöttek):












A Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó Bodra-tanyán aludtam. Másnap reggel a Zabszéken kezdtem, de sajnos itt elég messze tartózkodtak a madarak. Egy oldal után továbbáltam. Partfutók, lilék, póling:












Átmentem Apajra, az Ürbői-halastavakra. Itt valóságos paradicsom várt.
Apró partfutó, parti lile fiatalok:






















Néha nehéz volt a partimadarakra koncentrálnom, főleg amikor egy-egy ilyen gyönyörű fiatal rétisas beült a tómederbe!

Wednesday, September 20, 2006

Az alábbi matricákat a Nimfea Természetvédelmi Egyesület adja ki. Mindegyiken az általam készített illusztráció látható.




















































































































































Monday, September 18, 2006

Tegnap este kezdtem ezt a vörösnyakú ludas akvarellt. A madarat festettem meg először, de reggel már nem voltam elégedett vele. Azután dél körül újra elővettem, és befejeztem. Nem bántam meg. Az eredeti kép színei kicsit mások, a hó nem ennyire lila, hanem kobaltkék.

Thursday, September 14, 2006

Elkészültem a hajnalmadaras képpel. Tegnap este már nagyobb foltokban fölraktam a madarat a képre. Papírból kivágott formákkal kerestem meg a legjobb helyet, valamint a megfelelő méretet is. Azután ma úgy döntöttem, hogy inkább összecsukom a madár szárnyát. Táplálkozás közben a hajnalmadár jellegzetesen nyitogatja, csukogatja a szárnyait, de mindezt csak villanásnyira lehet látni. Sokkal jellegzetesebb ez a hátrasimított szárnyú pozíció. Sajnos így nem látszanak a kézevezőkön lévő nagy, fehér foltok (hajnalmadár fotók: http://href.hu/x/1qsp).
Dolgoztam még egy kicsit a sziklákon, valamint a jégcsapokra vittem néhány melegebb, okkeres foltot.

















Az eredeti ötlet, a nyitott szárnyú madárral:

















És a végleges verzió közelről:

Ma kaptam kézhez a Birds in Art kiállítás katalógusát (részletek egy korábbi blogomban: http://kokayarthu.blogspot.com/2006/08/az-amerikai-leigh-yawkey-woodson-art.html).

















Elkészültem a jégcsapokkal is, így a háttér teljes. 2 fázist mutatok be, az első a tegnapelőtt esti állapot:

















Ez pedig a végleges. Úgy döntöttem, hogy néhány sziklát a jobb fölső sarokba rakok:

Tuesday, September 12, 2006

Szombaton elkezdtem egy hajnalmadaras festményt. Február végén, Tatabánya mellett egy kőbányában láttuk ezt a ritka madarat. Nagy jégcsapok lógtak néhány helyen a sziklafalról, árnyékukat a délelőtti nap jó hosszúra nyújtotta. Mivel a madár elég ritkán, és rövid időre mutatkozott, az egyik ilyen jégcsapot kezdtem el rajzolni, festeni. Ezt az egyetlen vázlatot sikerült készítenem, mert a nap "eloldotta" a jégcsapköteget, ami nagy robajjal zuhant le a földre.
















Már akkor eldöntöttem, hogy megfestem ezt a képet. Gyors vázlatokkal kezdtem. Néhány próbálkozás után megtaláltam a megfelelő kompozíciót, ami a jobb oldali ceruzarajzon látható:













A képet olajjal festem kasírozott vászonra. Az olajképeket nem ceruzával, hanem festékkel szoktam előrajzolni. Természetes sziénával fölvázoltam a jégcsapokat, valamint a sziklafal nagyobb repedéseit, és megfestettem az árnyékok alakját. A sziéna meleg színe majd néhány helyen átlátszik a rákerülő festékrétegeken, ami nagyon hasznos lesz a napsütötte hatás eléréséhez.
















A sziklafallal folytattam a munkát. Még mindig ezzel a sziénával festettem meg a további nagyobb repedéseket, megpróbáltam szinte megrajzolni az egyes formákat az ecsettel. A teleszkópon keresztül készült fotóimat használom referenciának, de nem igyekszem lemásolni a lefényképezett falat, hanem megpróbálom érzékeltetni a mészkő jellegét. Ebben segítségemre vannak még további terepen készült sziklatanulmányok. A hangulatom elég változó volt ezen munkafolyamatok alatt. Általában a képeim kezdeti stádiumában tökéletes kedvetlenség vesz erőt rajtam, mert nem nagyon látom előre, hogy mi lesz a végeredmény.
















Ezután elkezdtem színt adni a köveknek (a napsütötte részekre narancsos barackszínt). Az árnyékok színét nagyon nehéz meghatározni. Kékesek is, ugyanakkor meleg tónusúak.
















Nagyjából elkészültem a sziklával. Azt hiszem (vagyis remélem), hogy sikerült visszaadnom a mészkő formáját, színét. Jöhetnek a jégcsapok.

Friday, September 08, 2006

Ma kaptam kézhez a francia Delachaux et Niestlé francia könyvkiadó (http://www.delachaux-niestle.com/dn/index.php3) legújabb könyvét. A benne található gerinces állatokat én festettem. Néhány mintaoldal a könyvből:














































Egy frissen elütött lappantyút találtam tegnap a Kiskunságban. A jobb oldali szárny első kézevezőjén volt egy kis fehér folt, a bal oldalin ugyanez sárgásbarna volt. A fiatal lappantyúk korhatározása problémás, de szerintem ez hím példány lehetett. Készítettem róla néhány vázlatot, főleg a szárnyra koncentrálva.











Néhány napja fejeztem be ezt az őszapós képtáblát. A két európai alfajt mutatja be. Egy holland madártani újságban, a Dutch Birdingben megjelenő cikk illusztrációja lesz. Még egy táblát festek majd, az átmeneti alakokról.
Sok év után ismét kipróbáltam a gouache festéket. Úgy érzem, hogy az ilyen kis, finom tollazatú madarak megfestéséhez jobb, mint az akril (a fehér részekhez használtam akrilt).















Összehasonlításul csatolok egy régebben, akrillal készült őszapómat:

Monday, September 04, 2006

A hétvégén került megrendezésre a 6. Terepmadarász Találkozó és Madarász Futam. Már csütörtökön lementünk öcséimmel, Zsoldos Márton és Stefan Boensch barátaimmal, mivel minél több időt szerettünk volna rajzolással, festéssel terepen tölteni. Sajnos ez a nap elég esős volt.
Másnap reggel kimentünk Angyalházára, havasi liléket figyelni. Ez az egyetlen hely az országban, ahol minden évben felbukkannak. Nagyon szelídek, így közelről tudtuk őket rajzolni.
Másnap volt maga a Futam, a madarász verseny, mi azonban inkább visszamentünk lilézni. Pont a delelésük közepén találtunk 6 madarat, és még közelebbről sikerült őket figyelni. Órákon át egy helyben pihentek, így jobb lehetőség nyílt a rajzolásra. Néhány jobban sikerült vázlatom, és két fotó (a vázlatokon is szereplő madarakról):

Vedlő öreg madár.









Fiatal madár.










Vedlő öreg, a második napon készült vázlat. Ezzel sikerült szerintem a legjobban elkapnom a madár habitusát, és a déli nap fényét (nagyon meleg volt).










A fönti akvarellen szereplő példány.











Fiatal. A szeme fölött annyira kiálló szemöldök van, hogy hosszú, lenyúló árnyékot vet a pofájára.











A fönti madár.














Angyalházi hangulat:











Stefán, birkákkal körülvéve:






Cigája juh. Vázlat egy havasi lilés festményhez.











Delelőjük után otthagytak bennünket, így úgy döntöttünk, hogy átmegyünk Nagyivánba ugartyúkozni. A falu határában gyülekezik 12 példány. Sajnos ezeket nem sikerült olyan közelről megfigyelni. Szeretnék egy nagyobb ugartyúkos képet festeni pusztai környezetben, késő délutáni fényekben, ehhez tudtam néhány vázlatot készíteni a madarakról:











Vasárnap volt az eredményhirdetés. Egy festménnyel támogattam a rendezvényt, amit két másik képpel együtt a legtöbb madárfajt észlelő csapat tagjai kaptak fődíjként. A díjátadás:










Délben elindultunk hazafelé, de még megálltunk egy-két helyen. Míg a többiek pásztorgémet twitcheltek, addig én egy réti cankóval foglalkoztam:











Budapest felé az autópályán lekapcsoltak a rendőrök, és kiderült, hogy az autóm műszakija 8 hónapja lejárt. Így mentünk ki májusban Dobrudzsába...