Tuesday, September 08, 2009

Amikor elkezdtem blogot vezetni, nem gondoltam, hogy ilyen hírt is közölni fogok egyszer. Öreg festőművész barátom, Muray Róbert a múlt héten, szeptember 2-án, hosszú betegség után 78 éves korában elhunyt. Néhány sorral és fotóval szeretnék megemlékezni róla.
Legalább 10-12 éve történt, amikor még a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületben dolgoztam, hogy először találkoztam vele. A kiadványok között válogatott, amikor vettem a bátorságot, és bemutatkoztam neki. Mint kiderült, akkoriban költözött Csepelre, nagyon közel a lakhelyemhez. Ezután rendszeresen meglátogattam, megmutattam neki a rajzaimat, festményeimet, ő pedig szakmai tanácsokkal látott el. Szerencsére kíméletlenül kritikus volt mindig is. Ennek rengeteget köszönhetek.
A legnagyobb megtiszteltetés az volt, hogy az általa évtizedekkel ezelőtt készített, Magyarország védett madarait bemutató plakátsorozat friss változatát én festhettem meg. Ezt ő is nagy örömmel fogadta. Még arra is emlékszem, hogy a legelső plakátról a bölömbikát ajándékoztam neki. Cserébe egy fecskés akvarelljét kaptam. Ez mára felbecsülhetetlen értékű lett számomra.

Életem legelső kiállítását 2002-ben, a csepeli Erdei-galériában ő nyitotta meg. A megnyitón készült ez a fotó:

2004-től kezdve rendszeresen részt vettem a Csepelen megrendezett Muray-műhely alkotótáborban. Itt sajátítottam el az olajfestészet alapjait. Mellékelek néhány fotót a 2004-es tábor életéből:


Táborzárás (Végh Péter felvétele):


Robi bácsival és Zsoldos Márton barátommal (Végh Péter felvétele):


Kiegészülve a Drávánál élő Kalas András barátunkkal (Végh Péter felvétele):


Egy fotó a 2008-ban, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld Galériájában megrendezett kiállításom megnyitójáról:


Ez a felvétel pedig 2004 januárjában készült Robi bácsi műtermében (itt éppen a mindkettőnk által nagyrabecsült svéd madárfestő, Lars Jonsson albumát csodáltuk meg):


Muray Róbert munkájáról, életéről a következő weblapokon lehet többet megtudni:
Muray Galéria,
Wikipédia

Nagy örömömre megtaláltam azt a festményt is, amelyik a kedvencem:
Dürgőhely
Ezen a művön a magyar puszta hangulatát úgy fogta meg, hogy engem mindig csodálattal töltött el. A képet soha nem adta el, valószínűleg neki is a kedvence volt. Egyszer kérdeztem rá, hogy eladó-e, de olyan határozottan utasított el, hogy többet nem is próbálkoztam.

Aznap szerettem volna meglátogatni, amikor a halála előtt 2-3 héttel váratlanul ismét kórházba került. Mivel ott már elég rossz állapotban volt, nem akartam zavarni. Így sajnos nem nyílt alkalmam elbúcsúzni tőle. Ezzel a megemlékezéssel szeretném pótolni ezt.

Labels:

2 Comments:

Blogger Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület said...

This comment has been removed by the author.

11:17 PM  
Blogger Gyorgy Szimuly (SzimiStyle) said...

Nyugodjon békében. Munkássága örökké élni fog és büszke lesz a fejlődésetekre, melyet odafentről vigyáz majd.

Szimi

11:22 PM  

Post a Comment

<< Home