Saturday, August 30, 2014

Nekiláttam az első festménynek, melyet a tavaszi, Pápua Új-Guineai tanulmányutam inspirál. A barna paradicsombankát nagyon jól meg tudtam figyelni. A magasabban fekvő erdők lakója, szerencsére egy hetet táboroztunk az élőhelyén. Minden hajnalban fölgyalogoltam a gerincre, ahol meg lehetett őket figyelni.
Legtöbbször magasan, a lombkoronában táplálkozó madarakat láttunk:
















Ezt a madarat viszonylag könnyű volt megtalálni. Hangja, mely géppuskaropogásra hasonlít, legalább 1 km-re elhallatszik. A 2. Világháborúban a japán csapatok megszállták a szigetet, és állítólag a madarat meghallva valóban azt hitték, hogy ellenséges tűz alá kerültek. A videómon meghallgatható ez a hang:
https://www.youtube.com/watch?v=rvrPEGUGbw8


Ebben a magasságban minden nap esett az eső ( a képen személyi "testőröm", Barnabás):













Az első réteg a festményen. Olajjal, kasírozott vászonra festem:

















 Lassan haladok a mohás ágakkal. Jellegzetes élőhelye ennek a paradicsommadár-fajnak:

0 Comments:

Post a Comment

<< Home