Thursday, April 09, 2015

Este még eszembe jutott, hogy azért jobb lett volna közelebbről látni a párducokat, mert minden eddigi megfigyelésem legalább 1 km-ről volt. Rögtön el szégyelltem magam a telhetetlenségemen. Másnap reggel fél 7-kor megrázták a sátramat, hogy azonnal keljek föl. Itt vannak a párducok! Magamra kapkodtam a ruháimat, és kilépve a tábor közepén már álltak a teleszkópok. A tegnapi 3 párduc a tábor fölötti hegyoldalon pihent, 6-800 méterre tőlünk! Egész nap ott maradtak, pihentek, aludtak. 14 órán keresztül figyelhettük őket, volt aki a hálózsákjában fekve, a sátra bejáratából. Ebéd közben, két fogás között is kiszaladtunk, csak bele kellett nézni a teleszkópba. Leírhatatlan élmény volt! Akit esetleg szerencsét kíván próbálni a jövőben, és szeretne információkat kapni szerveződő hópárductúrákról, jelentkezzen nálam.
Egy videóm róluk: https://www.youtube.com/watch?v=tX6IqeuizZ0


Ez a látvány fogadott a sátramból kilépve, az első teleszkópba pillantva. Jobb oldalon az anya.









A másik kölyök is elődugta a fejét. Felhők jöttek-mentek az égen, változatos megvilágításba helyezve a párducokat.













Minden optika a 3 párducra szegeződik. Balról a 2. férfi találta őket előző este. A háttérben egy mexikói házaspár. Nagyon nemzetközi volt a csapat.











A délelőtti napon sütkérezve.













Régen lement a nap, amikor megindultak. Sajnos nagyon kevés fény volt akkor már fotózni.







Nagy álmom vált valóra: vad hópárducokról tudtam vázlatokat készíteni.

Tuesday, April 07, 2015

4 óra körül visszatértünk a táborba, pihentünk, teáztunk. Egy idő után vezetőnkkel, Smanlával úgy döntöttünk, hogy fölmegyünk a tábor melletti kilátópontra. A többiek nem éreztek késztetést erre. Kb. 300 lépéssel lehetett erre a magaslatra följutni, de a ritka levegő miatt ez eléggé megterhelő volt. Fölérve leroskadtam egy kőre, nem tudtam elkezdeni egyből teleszkópozni. 1-2 perc telhetett csak el, amikor fölhangzott az a vezényszó, amit egész idő alatt vártunk: hópárduc!!! Egy indiai természetfilmes társaság is a táborban tartózkodott, az ő vezetőjük szúrta ki a völgyből a hegytetőn lévő állatot. Természetesen pont most nem volt nálunk walky-talky, így nem tudta pontosan elmagyarázni a helyet. A társaimnak sem tudtunk üzenni, csak eszelősen integetni feléjük, de ez a jelzés teljesen egyértelmű volt számukra. Teleszkópomat a vállamra csapva lerohantam a hegyoldalon. A szomszéd hegytetőre irányított teleszkópba nézve először nem láttam semmit, csak köveket. Azután felém fordította a párduc a fejét!
Ezt a képet láttam először a teleszkópba pillantva. A bal oldali párduc fejét láttam meg először. Már elkészítettem az első fotókat, amikor szóltak, hogy van még egy állat. Akkor láttam csak meg a jobb oldalit.











A jobb oldali állat kelt föl először. A bal oldalinak ezen a fotón csak a füle látszik. Vezetőinknek sokszor ennyi is elég, hogy észrevegyék.












Utána jött a sokk: kiderült, hogy 3 párduc van előttünk. A környéken élő anya volt az, két felnőtt, 3 éves kölykével. Kiszúrták a mozgolódást, és elkezdtek figyelni minket. Legalább 1,5-2 km-re voltak.













Körülbelül 2 órán keresztül figyelhettük a 3 párducot. Ezalatt a két kölyök rengeteget játszott egymással, kergetőztek, hemperegtek a hóban. Ahogy lassan haladtak végig a gerincen, az anya több sziklát is megjelölt az illatanyagával. Egy remegő videóm a hóban játszó kölykökről: https://www.youtube.com/watch?v=CmVMGr5ERb8













 
 

Zalaegerszegi pálinkával koccintottunk a sikerre.














Az elmaradhatatlan hópárductorta.

Monday, April 06, 2015

Március 19-én mentünk föl a Hemis Nemzeti Parkba, és megkezdődött a párduckeresés. A túrát, mint az előző kettőt is, a helyi Exotic Travel nevű turistairoda szervezte (http://www.exoticladakh.com/). Sajnos az idei tél nem volt elég hideg és havas, így nem volt annyi megfigyelés. Előttünk február 25-én és március 9-én láttak párducot, több csoport sikertelenül távozott. Ez aggodalommal töltött el minket.
Táborunk a Rumbak-völgyben:

















Swarovski Optik a hópárducprogram fő támogatója, egy kézitávcsövet én is vittem ki idén, melyet a nemzeti park munkatársai fognak használni. A képen 2 vezetőnk, Smanla és Dorjay láthatók.

















A közeli Rumbak falu legidősebb lakója, egy 77 éves bácsi még emlékezett rám 2011-ből.

















 
6. nap. Csapatunk a Tarboung-völgyben. A reménytelenség kezdett eluralkodni rajtunk.














Egy másik, reményvesztett csapat a következő szöveget karcolta egy kőbe: "8 nap, 0 hópárduc".













Gyapjas nyúl a Hosing-völgyben.












Bharal vagy kék vadjuh, gyakori hópárduc-zsákmány.












Kék vadjuh kos koponyája. A többi részét hópárduc fogyasztotta el.














Az 5. napon, március 23-án a közeli falu lakói friss hópárducnyomokat találtak a Rumbak-völgyben. Az éjszaka folyamán egy magányos állat haladt itt át, a táborunktól mindössze 4-500 méterre. Hosszan követtük a nyomokat, de nagyon messzire vezettek.















Friss hópárduc-kaparás. Ezt a territórium jelölésére használják az állatok, sokszor vizeletet vagy ürüléket is elhelyeznek benne.

















Frissen megjelölt szikla. A hópárducok a bevált ösvényeik mentén lévő behajló sziklákat rendszeresen megjelölik az illatanyagukkal (a sötét foltok a sziklán). Ennek egészen kellemes illata van. Ezekhez a sziklákhoz hozzá is szokták dörzsölni a testüket, jobb oldalon, fölül egy nagyobb repedésben látszanak is fönnragadt szőrszálak.

Sunday, April 05, 2015

Az elmúlt 2 hetet Ladakhban töltöttem, hópárduc után járva. Egy 5 fős magyar csoportom volt, megdupláztuk azon magyarok számát, akik vadon láttak hópárducot.

Csapatunk a Thiksey-kolostor tetején.













Thiksey-kolostor.













Havasi varjak a kolostorban.












Kardcsőrű töcs az Indus-folyón.













Hegyi rozsdafarkú, a leggyakoribb énekesmadár.














Hume szikipacsirta, havasi fülespacsirták csapatában találtuk.