Monday, April 06, 2015

Március 19-én mentünk föl a Hemis Nemzeti Parkba, és megkezdődött a párduckeresés. A túrát, mint az előző kettőt is, a helyi Exotic Travel nevű turistairoda szervezte (http://www.exoticladakh.com/). Sajnos az idei tél nem volt elég hideg és havas, így nem volt annyi megfigyelés. Előttünk február 25-én és március 9-én láttak párducot, több csoport sikertelenül távozott. Ez aggodalommal töltött el minket.
Táborunk a Rumbak-völgyben:

















Swarovski Optik a hópárducprogram fő támogatója, egy kézitávcsövet én is vittem ki idén, melyet a nemzeti park munkatársai fognak használni. A képen 2 vezetőnk, Smanla és Dorjay láthatók.

















A közeli Rumbak falu legidősebb lakója, egy 77 éves bácsi még emlékezett rám 2011-ből.

















 
6. nap. Csapatunk a Tarboung-völgyben. A reménytelenség kezdett eluralkodni rajtunk.














Egy másik, reményvesztett csapat a következő szöveget karcolta egy kőbe: "8 nap, 0 hópárduc".













Gyapjas nyúl a Hosing-völgyben.












Bharal vagy kék vadjuh, gyakori hópárduc-zsákmány.












Kék vadjuh kos koponyája. A többi részét hópárduc fogyasztotta el.














Az 5. napon, március 23-án a közeli falu lakói friss hópárducnyomokat találtak a Rumbak-völgyben. Az éjszaka folyamán egy magányos állat haladt itt át, a táborunktól mindössze 4-500 méterre. Hosszan követtük a nyomokat, de nagyon messzire vezettek.















Friss hópárduc-kaparás. Ezt a territórium jelölésére használják az állatok, sokszor vizeletet vagy ürüléket is elhelyeznek benne.

















Frissen megjelölt szikla. A hópárducok a bevált ösvényeik mentén lévő behajló sziklákat rendszeresen megjelölik az illatanyagukkal (a sötét foltok a sziklán). Ennek egészen kellemes illata van. Ezekhez a sziklákhoz hozzá is szokták dörzsölni a testüket, jobb oldalon, fölül egy nagyobb repedésben látszanak is fönnragadt szőrszálak.

0 Comments:

Post a Comment

<< Home